Mit kell tennie egy gyenge merevségű nőnél
Tartalom
Lazítja az izomgörcsöket, fokozza a vérkeringést, így segít a mérgek gyorsabb távozásában is. Keverési arány. Jótékony és kártékony ételek Nem kedvez az epének a túl sok savanyú, zsíros és fűszeres étel, valamint a nagy mennyiségű alkohol.
Kis mennyiségű alkohol fél pohár bor vagy sör azonban serkenti a koleszterin lebontását, csökkentve ezzel az epekő kialakulásának veszélyét.
- VICTOR HUGO: A NYOMORULTAK 2.
- Hogyan növelheti a péniszet a maga módján
- Porckopás - Oktogon Medical Center
- Kiderült valami?
Kerülendő a cukor, a tojás, a káposzta, a paprikás és hagymás ételek. Viszont jótékonyan hat az epére a búza, a csirkehús, az őszibarack, póréhagyma, a fekete retek, a dió, a bab, a lencse, a borsó és az olívabogyó. Kiváló hatással van a májra és az epehólyagra a kurkuma. Olívaolajos kúra Kisebb epekövek kihajtására kiváló az olívaolajos kúra alkalmazása. Három evőkanálnyi olívaolajat keverj össze egy fél citrom frissen facsart levével. Lefekvés előtt és ébredés után igyál meg egy-egy ilyen adagot.
Ne ijedj meg, nem olyan borzasztó, mint ahogy hangzik. Ha sikerrel jársz, néhány nap múlva meg kell jelennie a székletedben a kövecskéknek. Mielőtt a kúrába kezdesz, mindenképpen szükséges tisztában lenned a köveid méretével.
Ezért csak orvosi vizsgálatot követően kezdj bele. Kérdezd meg szakorvosodat, hogy a vizsgálati eredmények alapján a Te epeköveid nagynak vagy kicsinek számítanak-e.
Kérd ki a kúrával kapcsolatban a szakorvosod véleményét. Fekete retek A friss retek elősegíti az epe és a gyomornedvek elválasztását. Minden epeműködési rendellenességet gyógyíthatunk vele, még az epegyulladást is. Kisebb kövek a fekete retek rendszeres fogyasztásával oldhatók. Erre két lehetőség kínálkozik: a fekete retek frissen facsart levének fogyasztásával. Ehhez ajánlatos mézet keverni megakadályozza a puffadást.
A népgyógyászatban ezt úgy alkalmazzák, hogy este kivájják a fekete retket, átfúrják, majd egy szűkebb szájú pohárba állítják, amibe a retek nem tud beleesni. Ezután mézet csurgatnak bele. Reggelre a retek levet ereszt, ami a mézzel együtt a pohárba lecsurog.
Ez a mézes lé az igazi orvosság!
A második lehetőség a fekete retek cseppek fogyasztása: 7 napig napi 13 csepp, majd 14 napig 21 csepp. Egy kúra 3 hét, majd 1 hét szünet után további 3 hét szedése javasolt.
Valójában így egy kúra 7 hét, beleértve a szünetet is. Ugyanez javasolható a kövek kialakulásának megelőzésére vesénél isilletve az epe-utak és a vesék tisztán tartására. Pongyola pitypang gyermekláncfű : serkenti az emésztést és az epetermelést. Pigypang tea: 1 csésze hidegvizet önts rá 2 teáskanál pitypangra, forrald fel, majd főzd 1 percig.
Utána hagyd állni 15 percig, majd szűrd le. Kúraszerűen 6 hétig, napi két csészével fogyaszthatsz. Pigypang tinktúra : alternatív megoldás a tea helyett.
Mezei katáng: fokozza a máj működését és az epe elválasztását. Eloszlatja a teltségérzetet és a puffadást. Katáng tea: 1 csésze hideg vízzel önts le 1 púpozott teáskanál szárított katánggyökeret vagy szárított növényt.
Forrald fel, majd percig hagyd főni, ezután szűrd le. Napi csészével ihatsz belőle.
- A 12 leggyakoribb tünet sclerosis multiplexben
- Lehetséges-e az orgazmus erekció nélkül
- betegség lelki oka közérthetően
- Olyan mértékben esett ebbe a hibás viselkedésbe, hogy el is veszítette az nőiessége — minden — örömét és mindazt a gyengédségét, ami eddig annyira jellemző volt rá.
Nagyon keserű, ha nem bírod meginni, csak mézzel édesítsd. Articsóka: Az articsóka legfontosabb hatóanyaga a cinarin, amely fokozza az epe termelődését, segít bontani a zsírokat. Ezáltal megkönnyíti a máj és az epehólyag munkáját, segíti az emésztést. Gyulladáscsökkentő hatóanyagokban gazdag, így az epevezeték és epehólyag gyulladásokra is alkalmazható jó hatásfokkal.
Ha az Ön újszülött gyermekénél ezen tünetek bármelyike előfordul, tájékoztassa kezelőorvosát. A gyógyszer szedése alatt nem szabad szoptatni. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az ezzel a gyógyszerrel történő kezelés során szédülés és látási problémák előfordulhatnak lásd a 4. Ezt figyelembe kell venni azokban az esetekben, amikor teljes éberségre van szükség, pl. Amennyiben kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, keresse fel kezelőorvosát, mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert.
Az INVEGA nátriumot tartalmaz A készítmény kevesebb, mint 1 mmol nátriumot 23 mg tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".
A gyógyszert mindig pontosan a kezelőorvosa, gyógyszerésze vagy a gondozását végző egészségügyi szakember által elmondottaknak megfelelően szedje. Alkalmazás felnőtteknél: A készítmény ajánlott adagja felnőtteknek naponta egyszer 6 mg reggel bevéve. Az adagot kezelőorvosa emelheti vagy csökkentheti napi egyszeri 3 mg és 12 mg közötti adagra szkizofrénia esetében, illetve napi egyszeri 6 mg és 12 mg közötti adagra szkizoaffektív zavar esetében.
Ez attól függ, hogy a gyógyszer hogyan hat Önnél. Alkalmazás serdülőknél: Szkizofrénia kezelésére 15 éves és idősebb serdülőknek az ajánlott kezdő adag 3 mg naponta egyszer, reggel bevéve. Az 51 kg-os vagy ennél nagyobb testsúlyú serdülőknek az adag emelhető naponta egyszeri mg-os tartományban. Az 51 kg-nál kisebb testsúlyú serdülőknek az adag naponta egyszer 6 mg-ra emelhető.
Kezelőorvosa fogja eldönteni, melyik adagot adja Önnek. Az adag nagysága attól függ, hogy a gyógyszer hogyan hat Önnél. A gyógyszert szájon át kell alkalmazni, vízzel vagy egyéb folyadékkal, egészben kell lenyelni. Nem szabad szétrágni, eltörni vagy összezúzni!
A gyógyszert mindig reggel kell bevenni akár reggelivel, akár anélkül, de minden nap azonos módon. A gyógyszer bevételét ne váltogassa oly módon, hogy az egyik nap reggelivel, a következő nap pedig reggeli nélkül veszi be. A hatóanyag, a paliperidon, a lenyelést követően kioldódik, a tablettahéj a szervezetből emésztetlenül távozik.
Vesebetegségben szenvedő betegek Kezelőorvosa módosíthatja gyógyszerének adagját az Ön veseműködése függvényében. Idősek Amennyiben az Ön veseműködése csökkent, kezelőorvosa csökkentheti ennek a gyógyszernek az adagját. Álmosságot, fáradtságot, szokatlan testmozgásokat tapasztalhat, gondot okozhat az állás és a járás, az alacsony vérnyomás következtében szédülhet, és szabálytalan szívverést érezhet.
Thénardier lényében volt valami titokzatos ismeretlen vonás s ez a magyarázata annak a föltétlen hatalomnak, amit ez az ember a felesége fölött gyakorolt.
Meddig fáj a csonttörés? | Harmónia Centrum Blog
Bizonyos pillanatokban az asszony égő gyertyának látta az urát; máskor meg szinte a karmait vélte érezni. Ez az asszony igazán szörnyü teremtés volt, aki csak a saját gyermekeit szerette és egyedül az urától félt. Anya volt, mert emlőjével táplálta gyermekét. Különben pedig anyasága csakis a leányaira szoritkozott, mert - mint látni fogjuk - a fiaira már nem terjedt ki.
Ami pedig a férjet illeti, nos, neki csak egy gondolata volt: meggazdagodni! Nem sikerült! Ennek a nagy tehetségnek nem volt müködési tere. Thénardier Montfermeil-ben tönkrement, ha ugyan a semmiből még kevesebb is lehet.
Svájcban vagy a Pyrenékben ez a szegény ördög milliomos lett volna, ámde a fogadósnak bele kell magát találnia helyzetébe, ahová sorsa vetette. Bizonyára megértenek minket, hogy a fogadós szót itt szükebb vonatkozásban használtuk s nem terjesztjük ki az egész társadalmi osztályra.
Ugyancsak ebben az iki esztendőben Thénardiernek körülbelül ezerötszáz franknyi égető adóssága volt, ami módfölött sok gondot okozott neki. Bármily következetesen volt is a sors igazságtalan irányában, Thénardier azok közül az emberek közül való volt, akik legjobban, legalaposabban s a legmodernebb módon értettek ahhoz a dologhoz, ami a mit kell tennie egy gyenge merevségű nőnél népeknél erény, a civilizált népeknél pedig egyszerüen - üzlet: a szives vendéglátáshoz!
Egyebekben pedig nagyszerü vadorzó volt, s félelmetes céllövő. Valami furcsán, hidegen nevetett, s noha nyugodt maradt: ilyenkor ha nincs petesejt nincs merevedés veszedelmes embernek tünt föl. A vendéglátásra vonatkozó elvei sokszor villámszerü észrevételekben pattantak ki belőle. Foglalkozását illetően megvoltak a maga aforizmái, amiket felesége elméjébe vésett: - A vendégfogadós kötelessége, - mondotta Thénardier egy napon a feleségének izgatott, halk hangon - hogy adjon a vendégnek jó eledelt, pihenőhelyet, világitást, meleget, piszkos ágylepedőt, szolgálót, bolhát, mosolyt; hogy föltartóztathassa az utasokat, kiüritse a lapos erszényeket, de becsülettel könnyitsen a kövéreken; hogy tisztességgel elszállásolja az utazó családokat, megnyuzza a férfiakat, megkopassza a nőket, meghámozza a gyermekeket; hogy számlázza a nyitott ablakot, a csukott ablakot, a kandalló zugát, a karosszéket, a széket, a zsámolyszéket, a zsámolyt, a tollas ágyat, a derékaljat, a szalmazsákot; hogy tudja: mennyit kopik a tükör sötétben és hogy azt fel is tudja számitani, és - ezer ördög és pokol!
Hát bizony ez a férfi és ez az asszony az összeházasodott cselszövény és ádáz düh volt; utálatos és iszonyatos páros fogat. Miközben a férj magában évődött és tervezgetett, Thénardierné még csak nem is gondolt a távollevő hitelezőkre, nem törődött sem a tegnappal, sem a holnappal, hanem haragos kitörések közepette egyedül a jelennek élt.
Ilyen volt ez a két ember! Kettejük közt élt Cosette, szenvedvén mindkettejük nyomása alatt, mint akit malomkő morzsol egyrészről s harapófogóval tépdesnek másrészről. A férfinak is, az asszonynak is más-más modora volt. Cosette-et jól eldöngették: ez az asszonytól jött; Cosette télen mezitláb járt: ez pedig a férjuramtól jött.
Cosette fel s alá járt-kelt, szaladgált, mosott, kefélt, surolt, söpört, futkározott, kifáradt a sok rohanásban, lihegett, sulyos tárgyakat emelgetett s gyönge teste ellenére, nehéz munkát végzett. Nincs irgalom: a háziasszony kegyetlen, a házigazda ádázmérgü, gonosz ember! A Thénardier-kocsma olyan volt, mint valami vadászháló, amelybe Cosette belekerült s most benne vergődik. Ez a siralmas szolgaság megvalósitotta az elnyomatás gondolatát. Olyan volt, mint mikor a légy szolgája a póknak.
És a szegény gyermek türt és hallgatott. Vajjon mi megy végbe ezekben a lelkekben, amelyek épp most eredtek az Istentől, mikor még mint egészen kicsi lények, éltük hajnalán, igy élednek az életre védtelenül, az emberek között. Embernek bor kell, a lónak viz Négy uj utas érkezett. Cosette szomoruan elmélkedett; noha még csak nyolc éves volt, máris annyit szenvedett, hogy álmodozása közben az arca olyan fájdalmassá vált, mint valami vénasszonyé.
Szemhéja még most is fekete attól az ökölcsapástól, amit Thénardierné mért rá, s akit a fekete szemhéj látása ily szavakra inditott: - Milyen csuf is ez a leány, szemén azzal a tintafolttal!
Cosette ugyanis azon töprengett, hogy éjszaka van, késő éjszaka s most váratlanul mit kell tennie egy gyenge merevségű nőnél kell majd öntenie a vendégszobák edényeibe és vizespalackjaiba, már pedig a viztartóban egy csöpp viz sincsen. Valahogyan rossz szexuális erekció őt egy kissé, hogy a Thénardier-házban bizony nem sok vizet ittak az emberek. Szomjas embereknek nem volt ugyan hijján a ház, ámde az ő szomjuságuk olyan szomjuság volt, amely szivesebben nyul a boroskupa, reggeli erekció fiatal srácokban a vizeskorsó után.
Ha valaki e sok borospohár közepette egy pohár vizet kért volna, bizonyára vadembernek nézték volna itt. De azért volt egy pillanat, midőn Cosette megremegett: Thénardierné fölemelte a födőjét annak a fazéknak, amely a tüzhelyen rotyogott, majd poharat vett a kezébe, azzal fürgén a viztartó felé tartott s megeresztette a csapját.
Cosette fölkapta a fejét s tekintetével követte az asszony minden mozdulatát. Vékony vizsugár alakjában csurgott belőle a viz s a pohár megtelt, de csak - félig. Cosette-nek még a lélegzete is elakadt. Cosette ezután folytatta munkáját, de még több mint egy negyedóra mulva is szinte kalapálni érezte szivét a mellében.
Fibromyalgia specialista gyógytornászaink
Számlálgatta a futó perceket s bizony jobban szerette volna, ha már másnap reggel lett volna. Időközönként egy-egy borvendég ki-kitekintett az utcára s felkiáltott: - Olyan sötét van, akár a szurok! És Cosette e megjegyzések hallatára megremegett. Most hirtelen benyitott a korcsmába egyike ama mozgókereskedőknek, akik a fogadóban szálltak meg, s durva hangon megszólal: - Nem itatták meg a lovamat.
Cosette kimászott az asztal alól. Cosette nem mondott igazat. Akkora, mint az öklöm s máris ugy hazudik, mintha olvasná! Valami furcsán fuj és szuszog az a ló, ha szomjas.
Fibromyalgia – okok, tünetek, kezelési módok és gyógytorna
Oh, én jól ismerem! De Cosette csak tovább makacskodott s a félelemtől rekedt hangon, szinte alig hallhatóan nyögte: - És mégis ivott a ló! Cosette visszabujt az asztal alá. Majd széttekintett maga körül s igy szólt: - De nini!
Hol van az a kis huncut? Thénardierné lehajolt s akkor észrevette Cosette-et, aki az asztal tulsó végén, szinte a vendégek lába alatt, meglapult. Cosette most már csakugyan előmászott abból a lyukból, ahová bujt. Thénardierné csak nem hagyta abban: - Nem takarodsz onnan, te kis piszok! Szaladj és itasd meg azt a lovat! Thénardierné akkor föltépte az ajtót, amely az utcára nyilt. Cosette lehorgasztott fejjel ment az üres vödörért, amely a tüzhely egyik sarkában hevert.
Ez a vödör pedig nagyobb volt, mint ő maga s Cosette kényelmesen elfért volna benne ülve. Thénardierné visszament a tüzhelyhez s fakanállal kóstolgatta, ami a fazékban főtt, miközben motyogta: - Van a forrásban viz elég Ez ám csak a jó!
Meddig fáj a csonttörés?
Csak azt bánom, hogy hagymát tettem bele. Thénardierné ezután egy fiókban kotorászott, ahol aprópénzt, borsot és hagymát tartott. Itt van tizenöt Izgalomtól elveszítem az erekciómat. Cosettenek egy kis oldalzsebe volt a kötényén: szó nélkül abba csusztatta bele a kapott pénzdarabot.
Azután mozdulatlanul állott egy helyben, vödörrel a kezében, előtte a nyitott ajtó. Mintha arra várt volna, hogy valaki majd vele megy.
Cosette távozott. Az ajtó becsukódott utána. Egy bábu jelenik meg a szinen Az árusitóbódék sora - mint emlékezhetünk - nyilt, szél ellen nem védett helyen, a templomtól egészen a Thénardier-vendégfogadóig huzódott. Tekintettel arra, hogy a polgárok nemsokára errefelé fognak elhaladni az éjféli misére: ezek az árusitóbódék, papirzacskókba dugott égő gyertyákkal voltak valamennyien kivilágitva, ami - ahogy a Thénardier-korcsmában éppen iddogáló tanitó mondotta - "varázslatos látványt" nyujtott.
Igaz, hogy az égen egyetlen egy csillag sem ragyogott. A legutolsó bódé, amely pontosan a Thénardier-korcsma ajtajával szemközt emelkedett, játékszerkereskedés volt, amely csakugy csillogott a hamis pompától, apró üvegáruktól és ragyogó bádogholmiktól. Az első sorban, legeslegelől, fehér asztalteritőkön, csaknem két láb magas, nagy bábut állitott ki, rózsaszinü fátyolszövetből készült ruhában, fején aranykalásszal ékesen, igazi hajfürtökkel és zománcozott szemekkel.
A tiz éven alul lévő járókelők egész nap ezt a kiállitott csodát bámulták ugyan, ámde az egész Montfermeil-ben nem találkozott olyan eléggé gazdag, avagy tékozló anya, aki ezt a bábut gyermeke részére megvásárolta volna. Éponine és Azelma órákhosszat elbámulták, s maga Cosette is, habár lopva, meg merte nézni.
Mikor Cosette, vödörrel kezében, a korcsmából kilépett, bármily szomoru és levert volt is, nem tudta megállni, hogy rá ne vesse a szemét erre a csodás bábura, erre a hölgyre - ahogy ő nevezte. Szegény gyermek: mintha mit kell tennie egy gyenge merevségű nőnél meredt volna!
Közelről még nem látta ezt a babát. A bódé olybá tünt föl neki, mintha palota lett volna; a baba pedig nem is baba, hanem merő - látomány! Az öröm volt az, a fény, a gazdagság, a boldogság, amely most mint ragyogó ábrándkép jelent meg ennek a szomoru és rideg nyomorba olyan mélyen süllyedt, boldogtalan kis teremtésnek!
Cosette a gyermekkor gyermeteg és szomoru okosságával nézegette azt a mélységet, amely őt ettől a babától elválasztotta. Ugy képzelte, hogy királynénak, de legalább is hercegnőnek kell lennie annak, aki olyan "valamit", mint amilyen ez is, megvehet. El-elnézte a szép, rózsaszinü ruhát, a szép, sima hajat s igy gondolkozott magában: Oh, mily boldog lehet, ez a baba itt!
Minél jóban elmélázott, annál jobban elkáprázott. Mintha a paradicsomot látta volna egy pillanatra. A nagy bábu mögött voltak még más bábuk is, amelyek olybá tüntek föl neki, mint megannyi tündérek és szellemek. A kereskedő pedig, aki bódéjának hátterében járt-kelt, valahogyan mintha maga az örökkévaló Atya lett volna. És ebben a bálványozásban Cosette mindenről megfeledkezett, még arról a dologról is, amit rábiztak.
Ámde Thénardierné durva hangja legott észretéritette: - Hogyan, hát még mindig itt vagy, te ostoba liba? De megállj csak, majd ellátom én a bajodat! De hát mit is csinálsz te ott? Most pedig lódulj ám, te kis szörnyszülött, te! Az történt ugyanis, hogy Thénardierné egy pillanatra kitekintett az utcára és észrevette Cosette elmélázását. Cosette legott nekiiramodott, magával cipelvén vödrét és akkorákat lépett, amekkorákat lábai engedtek.
A kislány egyedül Minthogy a Thénardier-fogadó a falunak a templomhoz közel eső részében volt: Cosette-nek a Chelles mellett lévő erdő forrásához kellett vizért mennie.
Most már azután bezzeg nem gyönyörködött egyetlen kereskedő kirakatában sem. Valameddig a ruelle du Boulanger-n és a templom környékén haladt végig, a kivilágitott bódék fénye bevilágitotta az utat. Sajnos azonban, az utolsó árubódé világossága is hamarosan eltünt, s a szegény leányka azon vette észre magát, hogy teljes sötétségben van. Elnyelte őt a vak sötétség.
Epekő, epe fájdalom, epehólyag gyulladás jelei, tünetei, természetes kezelése
Hogy azonban félelmét, amely most elfogta, leküzdje: menetközben teljes erejéből a vödör fogóját rázogatta. Ennek a zaja volt az ő kisérő társa. De minél tovább haladt, a sötétség nőttön-nőtt. Immár egy lelket sem látott az utcán. De mégis: egy asszonnyal találkozott, aki utána fordult, amint elhaladt mellette; megállt egy pillanatra s a fogai közt motyogta: - Vajjon hová tart ez a gyermek? Talán bizony valami fattyugyermek? De azután az asszony megismerte Cosette-et. Igy haladt végig Cosette azoknak a girbe-görbe, néptelen utcáknak az utvesztőjén, amelyek a Chelles felől Montfermeil falut határolják.
Amig kétoldalt emelkedő házak vagy legalább falak közt vitte el az utja, addig bátran ment előre. Hellyel-közzel itt-ott gyertyafényt látott felcsillanni egy-egy ablaktábla résén keresztül; világosság volt az és élet, emberek vannak ott. És ez megnyugtatta. Csakhogy amily mértékben távolodott a falutól, haladása, szinte gépiesen, olyan mértékben lassubbodott.
Mikor azután a legutolsó ház sarkánál befordult: megállott. Már az is nehezére esett, mikor az utolsó árubódé mögötte maradt; most pedig ugy érezte, hogy a falu utolsó házán is tulmenni: lehetetlenség!
Letette a földre a vödröt, kezét a haja közé mélyesztette s lassan, tétovázva vakarni kezdte a fejét. A megijedt gyermek önkénytelen mozdulata volt ez, aki nem tudja, hogy mitévő legyen. Ez itt már nem Montfermeil többé, ez itt már a mező. Elhagyatott, sötét térség terül el szeme előtt.
Kétségbeesetten bámult bele ebbe a sötétségbe, amelyben nincs már senki, amelyben csak állatok vannak, vagy talán részegen rossz a merevedése szellemek. És ekkor merően belebámult; hallotta a füben lépkedő állatok zaját s tisztán látni vélte a fák közt mozgó kisérteteket. Fölkapta a vödröt. A félelem vakmerővé tette. Majd azt mondom neki, hogy nem volt viz! És határozott léptekkel visszafelé indult Montfermeil felé.
Alig tett azonban száz lépést a falu felé, megállott s megint csak vakargatni kezdte a fejét. Mert mi történjen a férfiak erekciójával eszébe jutott Thénardierné, az a hiéna-száju, utálatos Thénardierné, dühtől lángoló szemével. Cosette fájdalmas tekintettel szemében, nézett hol előre, hol hátra. Mit csináljon? Hová legyen?
Hová, merre menjen? Előtte Thénardierné kisérteties alakja; mögötte az éjszaka és az erdő valamennyi rémes szelleme. És ime, mégis Thénardiernétől ijedt meg jobban! Folytatta utját a forrás felé s futásnak eredt. Futva hagyta oda a falut, futva ért be az erdőbe, nem nézett semerre, nem hallgatott semmire. Csak amikor már elakadt a lélegzete, lassitotta meg a rohanását, de azért nem pihent meg. Csak ment, ment, mindig csak előre, szinte magánkivül.
Rohanása közben sirni támadt kedve. Az erdő éjszakai zsongása vette őt körül egészen. Nem gondolt már semmire, nem látott már semmit. A mérhetetlen, végtelen éjszaka állott szemben ezzel a kis teremtéssel. Egyfelől csupa árny és sötétség, másfelől egy parányi lény. Az erdőszéltől alig hét vagy nyolc percnyi távolságra volt a forrás. Cosette már jól ismerte az utat, hiszen nappal sokszor járt már rajta.
Különös: nem tévedt el az erdőben. Maradék ösztöne vezérelte homályosan. Nem tekintgetett se jobbra, se balra, mert attól félt, hogy bizony még valamit lát az ágak vagy a bokrok között. Igy érkezett a forráshoz. Természetes, szük medence volt az, körülbelül két láb mély, amit a viz vájt az agyagos földbe; körülötte moha és magas, bodros fü nőtt, amit IV. Henrik nyakfodrának neveznek, s néhány nagy darab kő a medence fenekén. Csöndes csobogással patak buggyant ki belőle.
Cosette még csak annyi időt sem engedett magának, hogy legalább lélegzetet vegyen. Vaksötét volt ugyan, de hiszen Cosette máskor is szokott a forráshoz járni. Balkezével a sötétben kitapogatta azt a fiatal tölgyfát, amely a forrás fölé hajlik s amely neki rendesen támaszpontul szokott szolgálni.
Elkapta az egyik ágát, abban megfogódzott, előre hajolt s a vizben megmeritette a vödröt. Ebben a pillanatban olyan hevület fogta el, hogy ereje megháromszorozódott. Mialatt igy előrehajolt, nem vette észre, hogy kötényzsebe kifordult s a tartalma a forrásba esett. Mit kell tennie egy gyenge merevségű nőnél tizenöt sous értékü pénzdarab tehát a vizbe pottyant. Cosette nem látta, nem hallotta beleesni. A csaknem szinültig telt vödröt Cosette kihuzta a vizből s letette a gyöpre.
Ekkor ugy érezte, hogy a fáradságtól kimerült. Szeretett volna tüstént hazafelé indulni, de az erőkifejtés, amivel a vödör megmentése járt, annyira megviselte, hogy egyetlen lépést sem tudott volna tenni.
Kénytelen volt tehát leülni. Lerogyott a fübe s ott összegörnyedve pihent.
- Pénisz forgása
- Számos olyan tevékenység van, amely csípőfájdalmat okozhat.
Behunyta a szemét, majd ismét fölpillantott, anélkül, hogy tudná, miért teszi. Nem tudott másként viselkedni. Mellette a vödörben a viz hullámgyürüket vetett, amelyek mindmegannyi fehér tüzkigyókhoz hasonlitottak. Fölötte az eget roppant nagy, fekete felhők takarták el, amelyek mintha füstkárpitok lettek volna. Ugy látszott, hogy a sötétség tragikus álarca lebeg bizonytalanul e gyermek fölött. A Jupiter bolygó immár nyugovóra szállt le a messzeségben. Cosette, a gyermek, ijedten nézte azt a nagy csillagot, amelyet nem ismert s amely most annyira megfélemlitette.
Csakugyan, a bolygó e percben nagyon közel látszott a látóhatárhoz s éppen sürü felhőrétegen haladt át, ami a bolygót ijesztő vörös szinnel vonta be. A sötét, komor, biborszinben pirosló ködfelhő még inkább megnagyitotta a csillagot.
Mintha valami fénylő seb volna. Hüvös szél kerekedett a sikság felől. Az erdő sötét, még levél se rezdült és sehol nyoma nem látszott a nyári hirtelen villogásoknak. Széles, terjedelmes ágbogok ágaskodtak ott félelmetesen. Satnya és formátlan cserjék süvitettek a tisztásokon.
A magasra nőtt füszálak ugy hajladoztak és kanyarogtak a hüvös szélben, mint megannyi ángolna. Növénykacsok hosszu karmok módjára hajladoztak és csavarogtak, mintha zsákmányra leselkedtek volna.
A széltől üzött egy-egy száraz erika rohant el sebtiben, mintha rémülten menekülne valami fenyegető veszedelem elől. Köröskörül végtelen, szomoru táj terült el. A sötétség szédületes. Az embernek világosságra van szüksége. Annak, aki a nappal ellentétjének adja oda magát, elszorul a szive.
Mert hogyha a szem sötétséget lát: a szellem is elsötétül. Napfogyatkozás s éjnek idején és koromsötétségben, még a legerősebb embereken is, félelem vesz erőt. Nincs olyan ember, aki remegés nélkül menne keresztül éjjel az erdőn. Árnyék és fák: két rettegett sötétség. Agyrémszerü valóság jelen meg a bizonytalan mélységben. Néhány lépésnyire tőled az elképzelhetetlen valami rajzolódik meg előtted kisérteties határozottsággal.
A térben, avagy a saját agyvelejében az ember bizonytalan, megfoghatatlan valamit lát lebegni, mintha szunnyadó virágok álomképei volnának. Félelmetes események mutatkoznak a látóhatáron. A nagy, fekete ür kisugárzását szivja az ember magába s félve tekint hátra, maga mögé. Ámde az éjszaka sötét mélységeivel, a bizonytalanokká vált dolgokkal, a néma körvonalakkal, amelyek legott elmosódnak, mihelyt az ember közeledik feléjük; a homályos kuszaságokkal, a felzaklatott erdősürü, a fakószinü pocsolyák, a halotti gyászban visszasugárzódó szomorusággal; a csönd siri végtelenségével, ismeretlen, de lehető lényekkel; kisérteties ágak hajlongásaival, félelmet gerjesztő facsonkokkal; hosszu, remegő fünyalábokkal szemben az ember védtelen.
Itt ugyan nincs olyan bátorság, amely meg ne reszketne, amely a félelem közelségét ne érezné. Az ember valamiféle utálatos dolgon megy keresztül, mint hogyha a lélek beleolvadna a sötétségbe. És ime, a sötétségnek reánk való hatása kimondhatatlanul végzetes érzést kelt a gyermekben. A sok erdő egy-egy jelenések könyve, s egy kis lélek szárnycsattogása, mintha a haláltusa hangja volna roppant boltivei alatt.
Nem tudott ugyan számot adni önmagának arról az érzésről, amely most elfogta, mindazonáltal Cosette ugy vélte, hogy a természetnek ez a fekete, szertelen ereje nehezedik a lelkére. Most már nemcsak a félelem lett urrá rajta, mert ez már a rémületnél is szörnyübb valami volt.
Szavakkal ki sem lehet fejezni, micsoda különös borzongás volt az, amely a szive mélyéig megfagyasztotta. A szemének most már szinte szilaj a nézése. Az volt az érzése, hogy talán nem bir majd uralkodni magán, hogy holnap, ugyanebben az órában, ide vissza ne jöjjön. Ekkor azután, hogy szabaduljon ettől a furcsa, érthetetlen lelkiállapottól, amely rémitgette, szinte ösztönösen elkezdett hangosan számolni: egy, kettő, három, négy - egészen tizig s mikor idáig ért: ujból kezdte. Ez azután vissza adta neki abbeli képességét, hogy az őt környező dolgokat a maguk valódi voltukban itélhesse meg.
Most már azt is megérezte, hogy fázik az erekció hirtelen romlott keze, amely benedvesedett, mikor vizet meritett. De most megint elfogta a félelem, a természetes, leküzdhetetlen félelem.
Most már azután csak egy gondolata volt: menekülni! Menekülni, át az erdőn, át a mezőkön, egészen a házakig, az ablakokig, az égő gyertyákig. Tekintete most az előtte álló vödörre révedt. Thénardiernétől való rémülete olyan nagy volt, hogy a vödör viz nélkül nem mert elrohanni.
Két kézre fogta tehát a vödör fogóját, de biz' alig birta fölemelni a vödröt. Igy tett vagy tizenkét lépést előre, ámde a teli vödör nehéz volt, elannyira, hogy kénytelen volt letenni a földre.
Egy pillanatig lihegett, majd megint megragadta a vödör fogóját s ujra nekiindult, s ezuttal már valamivel tovább birta. De megint csak meg kellett állnia. Néhány pillanatnyi pihenés után ujra nekivágott az utnak. Előregörnyedve, lehorgasztott fejjel botorkált előre, mint valami öregasszony; a vödör sulya kifeszitette és megmerevitette sovány karjait; a vödör vasból való fogója pedig egészen elzsibbasztotta és megfagyasztotta nedves kis kezeit. Időközönként kénytelen volt pihenőt tartani, mikor pedig megállt, a vödörből kiloccsanó hideg viz mindannyiszor a lábára ömlött.
Mindez az erdő mélyén, éjszaka, télen történt, távol az emberek tekintetétől, szereplője pedig egy nyolcéves gyermek. Egyedül az Isten volt e pillanatban szemtanuja ennek a szomoru jelenetnek!
És, kétségkivül, az édesanyja is! Mert vannak ám dolgok, amelyek még a sirban fekvő holtak szemét is kinyitják. Cosette lihegésébe fájdalmas hörgés vegyült; zokogás szoritotta össze a torkát, de sirni nem mert, annyira félt még messziről is Thénardiernétől.
Már megszokta s ugy képzelte, hogy Thénardierné örökösen a háta mögött áll. Csakhogy ily körülmények közt nem birt hosszabb utat megtenni egyhuzamban. Bizony lassan haladt előre, s hiába röviditette meg a pihenések időtartamát s ment egy-egy pihenés után olyan messzire, amennyire csak tudott.
Félelemtől reszketve gondolt arra, hogy ily módon egy óránál is több időre van szüksége, amig Montfermeil-be visszaérkezik és hogy Thénardierné ráadásul még jól megveri. Ez az aggodalom társult ahhoz a rémülethez, hogy éjszakának idején egyedül van az erdőn. A fáradtságtól már kimerült, pedig még az erdőből sem jutott ki.
Ekkor épp egy öreg gesztenyefához érkezett, amelyet már jól ismert; még egy, utolsó és az eddigieknél is hosszabb pihenőt tartott itt, hogy jól kifujja magát. Most azután összeszedte minden erejét, fölkapta a vödröt s ment bátran előre. A kétségbeesett szegény, kis teremtés azonban nem birta leküzdeni, hogy föl ne kiáltson: - Ó, Istenem! Én jó Istenem! Ebben a pillanatban Cosette ugy érezte, hogy a vödör sulytalanná lett. Egy kéz, amely roppant nagynak tünt föl neki, ragadta meg a vödör fogóját s erőteljesen fölemelte.
Cosette fölkapta a fejét. Egy nagy, fekete, egyenes alak lépkedett mellette a vaksötétségben. Egy férfi volt, aki mögötte járt eddig, lépteit azonban Cosette nem hallotta. Ez az ember volt az, aki Cosette vödrének fogóját szó nélkül megmarkolta. Az élet eseményeinek összetalálkozásában van bizonyos ösztönszerüség. Cosette nem érzett félelmet. Amelyben talán kiderül, hogy Boulatruelle mégis csak okos ember Ugyancsak az Mintha szállást keresett volna, ugy viselkedett s mintha a faubourg Saint-Marceau szélső, roskatag s egyszerü házai előtt állott volna meg legszivesebben.
Később látni fogjuk, hogy ez a férfi csakugyan egy szobát bérelt ebben az elszigetelt városnegyedben. Ruházatát, nemkülönben mit kell tennie egy gyenge merevségű nőnél lényét tekintve, a férfit talán jobbfajta koldusnak lehetne találóan nevezni, tudniillik: a legnagyobb nyomor, párosulva a legnagyobb tisztasággal.
Bizony, nagyon ritka madár az ilyen, ami az érző szivekben azt a kétszeres tiszteletet kelti, amit csak a nagyon szegény, de amellett nagyon érdemes emberek iránt szoktunk érezni. Nagyon régi, nagyon össze-vissza kefélt kerek kalap a fején, okkersárga s immár bizony a száláig megkopott, kifoszlott hosszu kabátot viselt, - mely szin abban a korban éppen nem volt valami szokatlan - rég divatjamult, zsebbel mit kell tennie egy gyenge merevségű nőnél, mellénnyel.
Térdein immár szürkére kopott a fekete nadrágja, lábán fekete gyapjuharisnya s rézcsattos otromba cipő. Valami jó házból való, az emigrációból visszatért régimódi tanitónak vélné az ember. Galambősz haja, ráncos homloka, vánnyadt, vértelen ajaka s az arca, amelyről az élet szenvedése és fáradalmai voltak leolvashatók, azt a benyomást keltették, mintha hatvan esztendősnél is jóval idősebb emberrel volna dolgunk.
Hogyha azonban kemény, habár lassu járását s a minden mozdulatából kitetsző, különös erélyességet tekintjük: akkor viszont alig ötven esztendősnek itélhetnénk. Homlokának szabályosan elrendezett ráncai bizonyára javára hangolták volna azt, aki figyelmesen nézte meg az arcát. Az ajka különös ráncba huzódott össze, amely szigorunak látszott ugyan, de voltaképpen alázatos volt.